Hallowed Be Thy Name [Hungarian translation]

Hideg cellámban várakozok, mikor megkondul a harang.

Elmúlt életemre gondolok, és tudom nincs már sok időm.

Hiszen 5 órakor visznek az akasztófához.

Az idő homokja számomra csendesen lepereg.

Amikor a pap az utolsó szertartást végzi,

A rácsokon át egy utolsó pillantást vetek,

Erre a számomra oly rossz világra.

Lehet, hogy valami tévedés történt,

Nehéz megállítani a rémületet,

Ez valóban a vég, nem csak egy őrült álom?

Valaki mondja azt, hogy csak álmodom.

Nehéz megállni üvöltés nélkül.

De a szavak elmenekülnek, mikor beszélni próbálok.

Hullnak a könnyeim, de miért is sírok?

Végül is nem félek a haláltól.

Nem hiszem, hogy ez lenne a vég.

Amint az őrség kivezet az udvarra,

Egyik cellából kiáltást hallok: „Isten legyen veled”

Ha valóban van isten, miért hagy meghalni?

Amint sétálok, az életem lepereg előttem,

S bár közel a vég, nem kérek bocsánatot.

Tartsd erősen a lelkem, mert már el akar szállni.

Jegyezd meg a szavaimat, hidd el a lelkem tovább él.

Ne bánkódj, hogy meg kell halnom,

A túlvilágon meglátom az igazságot.

Amikor tudod, hogy az időd a végre ért

Talán csak akkor kezded megérteni,

Hogy az élet itt lent csak egy furcsa illúzió.

Yeah yeah yeah

Szenteltessék meg a te neved.