volt egyszer egy titkos dal
mit Dávid király az úrnak dalolt
de te nem értesz a zenéhez, igaz ?
figyelj hát
egyszer négy és öt
a mol van lent, a dúr meg fönt
ez a nagy király dala, szóljon alleluja
alleluja, alleluja
dicsérd urad, dicsérd urad
hittél bizonyosság helyett
Esztert lested, meg a véneket
szépsége ragyogott a Hold fényénél.
történtek még
csúf árulások,
Sámsonnal elbánt Delila,
elvette erejét, szavát bitorolta.
alleluja, alleluja
dicsérd urad, dicsérd urad
lehet hogy van Istenünk
bár ha szerelemről beszélünk
azt tanultam, bánj hetykén azzal, ki szeret
de majd egyszer
a lapos este éles
hideg fényei, megtörten térden
csúszva jönnek zengeni
alleluja, alleluja
dicsérd urad, dicsérd urad
talán jártam itt már
ez a szoba olyan ismerős
taposott belül a magány, fájt igazán
míg szemed
rám nyitottad
a szerelem mindig büszke nem lehet
van hogy megtört, keserves alleluja
dicsérd urad, dicsérd urad
dicsérd urad, alleluja
egyszer, emlékszel, mondtad még
milyen lágy a föld és az ég.
milyen a szív, milyen a messzeség
fent és lent
csapong és szárnyal
mint fönn a madár, az egekben jár
és várja a dalt ó jöjj már, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, dicsérd urad
ennyit tudtam, nem sokat
próbáltam érezni, dolgokat.
csak az igazat mondtam, nem hazudtam, hidd el.
s ha szerényre
is sikerült
vár már engem a Dalok Ura
s én azt kiáltom szüntelen, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja, alleluja
alleluja
fordította Gaál György István