Hallottam, volt egy titkos akkord,
Melyet Dávid játszott és ami az Úrnak kedves volt,
De téged nem igazán érdekel a zene, igaz?
Így szólt: a kvart, a kvint,
A kis ereszkedés, a nagy emelkedés,
Az összezavart király így komponál halleluját.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
A hited erős volt, de neked bizonyíték kellett,
Láttad fürdeni a tetőn,
Szépsége a holdfényben legyőzött.
A konyhaszékhez kötözött,
Eltiporta trónod, levágta a hajad,
És az ajkadról ellopta a halleluját.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
Talán már jártam itt,
Ismerem ezt a szobát, már jártam ezen a padlón,
Egyedül éltem, mielőtt megismertelek.
Láttam kitűzve zászlódat a márvány boltíven,
A szerelem nem győzelmi menet,
Csak egy hideg és megtört halleluja.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
Volt idő, mikor még elmondtad,
Mi zajlik valójában a felszín alatt,
De már egyáltalán nem mutatod meg, ugye?
És emlékszel, mikor belédhatoltam,
A szent sötétség is megmozdult,
És minden egyes lélegzetünk egy halleluja volt.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
Azt mondod, hiába vettem számra a nevet,
De nem is igazán ismerem a nevet,
De ha ismerném, nos, komolyan, miért fontos ez?
Minden szóban ott lobog a fény,
Nem számít, melyiket hallottad,
A szent, vagy a megtört halleluját.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
Talán lézetik Isten odafenn,
És minden amit a szerelemtől megtanultam,
Hogyan győzzem le azt, aki erősebb nálam.
És az nem sírás, amit éjszakánként hallasz,
Nem valaki, aki meglátta a fényt,
Csak egy hideg, egy megtört halleluja.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
Megtettem a tőlem telhetőt, és az nem volt sok,
Nem éreztem semmit, ezért az érintéssel próbálkoztam,
Elmondtam az igazat, nem azért jöttem
Hogy félrevezesselek,
És bár az egész rosszul sült el,
Amikor majd a Dalok Ura előtt állok,
Semmi nem lesz ajkamon, csak halleluja.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.
Halleluja, hallelujah, halleluja, halleluja.