Halálosan bele vagyok betegedve, hogy a reggelimet egyedül eszem,
Rákezdve a napi blues-omra,
Halálosan bele vagyok betegedve, hogy kiöntöm a kávét a telefonomra,
Miközben képeken görgetek át rólad
Szeretném azt mondani, hogy talán megoldjuk,
De tudom, hogy nincs haszna
Ha valaha bárkit is találok,
aki feleannyira jó, mint te,
azt hiszem, az megtenné
Megcsókoltam egy idegent a folyosón múlt éjjel,
lila cipőt viselt
Megkértem, mikor megcsókolt, hogy lehunyná-e a szemét
És ő csak zavartan nézett rám
Az emberek azt mondják, az elvárásaim túl nagyok
De én nem kérek olyan sokat
Ha valaha bárkit is találok, aki feleannyira jó, mint te,
Azt hiszem, az megtenné
Ha valaha bárkit is találok, aki feleannyira jó, mint te,
Azt hiszem, az megtenné
Oh, annyira bele vagyok betegedve, hogy itt fekszem
Annyira bele vagyok betegedve a könnycseppjeim számolásába
Mindenkit hozzád hasonlítok
Bele vagyok betegedve, hogy itt várok
Ez annyira frusztráló
Az a gyanúm, te is ott fekszel
És te is rám gondolsz
Megtanultam az összes dalod szövegét tegnap,
De volt egy, amit nem tudtam
Azt hiszem, úgy szólt, hogy "hiányozni fogok, mikor elmentem"
De az akkordok összezavartak
Megkérdeznélek és elmondhatnád, hol rontottam el
De aztán úgyis tudom, hogy megtagadnád
Ha valaha bárkit is találok, aki feleannyira jó, mint te,
Azt hiszem, az megtenné
Ha valaha bárkit is találok, aki feleannyira jó, mint te,
Azt hiszem, az megtenné