A város tetején ülve nézem,
hogyan lángol a világ,
hogy a napnak a sugara
a szmogfelhőkbe bele-bele fúrja magát.
Nézem az utcákat, a tereket, a falakat,
hallottam már ezeket a zajokat.
Úgy szeretem a reggeli szagokat,
mégis a földben bomlanak el!
A jelenem csakis én vagyok
És egyre rövidebbek a nappalok
Gyengül a kép,akadozik a vétel
De változni akarok
Zuhanok lefelé
És érzem a csontjaim lettek a fék
Keresem a jegyemet
Nehogy holnap is ugyanezt dobja majd a gép
Kérem vigyázzanak,az ajtók záródnak!
Már látszik a fény
De ez még csak a hajnali járat
Rázza a város az első buszt,
ahogy átível a Dunán,
amin a bejövő égéstermék
fojtja az átutazók nyakát.
Nézem az ellenséges szemeket,
ezeket a barátságtalan fejeket.
Én már tudok rólatok eleget,
és ti is a földben bomlotok el!
A holnapomért csak én vagyok
De egyre rövidebbek a nappalok
Gyengül a kép, akadozik a vétel
De változni akarok
Zuhanok lefelé
És érzem a csontjaim lettek a fék
Keresem a jegyemet
Nehogy holnap is ugyanezt dobja majd a gép
Kérem vigyázzanak,az ajtók záródnak!
Már látszik a fény
De ez még csak a hajnali járat