Ahol a végtelen alföldre ráborul az éj,
Ahol perzsel a nyár, és fagyos a tél,
Ott, a nagy magyar rónába bele ordítok,
Jól nézzetek meg! Hajdú vagyok!
Budától Bécsig rettegték nevem,
Nem hagytam hátra testvérem, fegyverem,
Dózsa György húsával etettetek,
De hajdú vagyok, nem törtök meg!
Bátyám a vihar, húgom a szél,
A pusztában őseim lelke zenél,
S a vérrel áztatott évszázadok,
Velem üvöltik: Hajdú vagyok!
Taposta földem Habsburg és török,
Farkasként éltem, a farkasok között,
Vasláncra verni egy sem tudott,
Hajdú vagyok! Szabad vagyok!
Csizmáját nem törli senki belém,
Megvédem mindazt, mi joggal enyém,
Kezemben Bocskai-zászló lobog,
Hajdú vagyok! Nem alkuszok!