Lásd, végre figyelsz rám,
Tudod, csúnyán rezeg a léc.
Mondd, hányszor bukjak el?
Miért egy vesztest szeretek én?
Csak eljátszod hitem, ami volt,
Hogy tőled ragyog az ég.
Nem baj, jobb hogy most.
Emelek, ha kicsi a tét.
Ha jó, ha nem, van úgy
Hogy ami sokat ígért
Ma már nekem csak múlt
Feledem a porig elég
Nem kell többé, jön más
Akinek valamit ér
A szívem, hiszem, hogy valamit valamiért
Valakiért, ki velem egész
Miért bámulsz? Mi az, ami új?
Tudtad, de nevettél.
Vak nem vagy, ha vihar fújt,
Valahol másban kerestél.
Vagy mondd meg, ha tévedek,
Ha álom csak az egész!
Hagyjuk, sok a szó!
Ki ne találd, hogy szeretsz még…
Ha jó, ha nem, van úgy
Hogy ami sokat ígért
Ma már nekem csak múlt
Feledem a porig elég
Nem kell többé, jön más
Akinek valamit ér
A szívem, hiszem, hogy valamit valamiért
Valakiért, ki velem egész
Ha már hagytuk, vízbe fúljon
Ha már tompul minden fény
Csak azt kérhetem, hogy lépjük át
És dobjuk messze a kulcsot
Ha már búcsúzunk, hisz egyszer
Minden véget ér…
Neked csak az a dolgod,
Most hallgass, értsd meg,
Fogd fel, és egy kicsikét gondolkozz!
Kezdd el!
Ha fontos még neked,
Mert ez így nem megy
Nem élheti túl,
Nincsen fény és a sötét alagút végén
A kérdés, hogy hova visz az út,
S ha üres a tank, lesz-e benzinkút?!
Ha jó, ha nem, van úgy
Hogy ami sokat ígért
Ma már nekem csak múlt
Feledem a porig elég
Nem kell többé, jön más
Akinek valamit ér
A szívem, hiszem, hogy valamit valamiért
Valakiért, ki velem egész