Ide ül egyedül az a srác,
aki voltál rég, volt szerelem,
átölelem.
Vele repül az a lány,
az a lány, aki egyszer még
én volnék, ha elhinnéd.
Ide a szót, a lázadót,
ide a dalt, mi rólunk szólt,
Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, a boldog idő még ránk talál.
Gyere már csoda vár,
mint egy ébredés után,
él az a srác, él az a lány.
Gyere tovább, kapuját
sose zárja többé ránk
egy néma világ, számítok rád.
Ide a szót, a lázadót,
ide a dalt, mi rólunk szólt,
Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, a boldog idő még ránk talál.
Nézz rám, a megszokás rendjét,
gyere és újból kócold szét.
Ide a szót, a lázadót,
ide a dalt, mi rólunk szólt,
Hívjuk el őt, a boldog időt és ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, a boldog idő ránk talál.
Ide a szót, a lázadót,
ide a dalt, mi rólunk szólt,
hívjuk el őt, a boldog időt, ránk talál.
Ide a vágyba szédülést,
ide a régi érintést,
hívjuk elő, boldog idő vár ránk.
Hívjuk elő a boldog időt, most ránk talál.