Görbült idő,
Álnok szentbeszéd.
Már rég sejthető,
Hogy az élet miért választ szét.
Szerepet játszottál,
Belém is fáradhattál,
Álmunk szélbe szórtad szét!
Miért vonz és miért taszít?
Miért kell, ha így fáj?
Miért küld el, ha visszahív?
Fáradt hangom
csak háttérzaj csupán.
Minden mosoly,
Tudom mást jelent.
Nem küldhetsz - el, ó nem,
Már más vagy nekem!
Minek is játszol?
Úgyis átlátszol!
S, az ú-ú-út összezár.
Miért vonz és miért taszít?
Miért kell, ha így fáj?
Miért küld el, ha visszahív?
Fáradt hangom
csak háttérzaj csupán.