Hova tűnt, aki voltunk rég, hol az édes mennyország?
Olyan álomszerű már a kép, ha visszanézel ránk.
Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át.
Menetel a sor, monoton az út, menekülni miért ne próbálnánk?
Hol a múltunk, hova bújtunk? Gyere lépjünk ma elő!
Ez ugyanaz a föld és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng.
..gyere hát!
Olyan más ez a szenvedély, lehet felnőttünk talán.
Pedig mélyen bennem most is él, a féktelen, vad lány.
Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át.
Menetel a sor, monoton az út, menekülni miért ne próbálnánk?
Hol a múltunk, hova bújtunk? Gyere lépjünk ma elő!
Ez ugyanaz a föld és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng.
Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át.
Menetel a sor, monoton az út, menekülni miért ne próbálnánk?
Hol a múltunk, hova bújtunk? Gyere lépjünk ma elő!
Ez ugyanaz a föld és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng.
..gyere hát!