Kenedi Veronika (refr.) :
Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni,
Szemed csillogására csak szótlanul felelni,
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni,
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni.
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?
L.L. Junior:
Minden egyes pillanat amit együtt éltünk.
Emlékszem akkor még minden új dologtól féltünk,
Arra, amikor egymás tekintetében elvesztünk
Pontosan tudtuk jól, hogy mi lesz majd a vesztünk.
Engem egy olyan helyre vittél el, ahol sohasem jártam.
Nem is tudtam, hogy lélekben mindig ide vágytam,
Olykor fájdalmat okoztál, de sokkal több örömöt.
Visszagondolva csak ennyit mondhatok, hogy köszönöm!
Kenedi Veronika (refr.) :
Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni,
Szemed csillogására csak szótlanul felelni,
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni,
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni.
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?
L.L. Junior:
Minden egyes csókod felpezsdítette a vérem.
Minden egyes mozdulatod a szívembe véstem.
Soha nem véget érőnek tűnik ez a küzdelem,
Ha bárki kérdezne mondd el, hogy szeretlek szüntelen!
Mikor mellettem voltál éreztem, legyőzhetetlen vagyok,
Jöhet az óriás is, átviszem a diadalom,
És a dalom, pedig elküldöm az én hercegnőmnek,
Hogy emlékezzen rám, amikor a borúsabb idők jőnek.
Kenedi Veronika (refr.) :
Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni,
Szemed csillogására csak szótlanul felelni,
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni,
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni.
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?
L.L. Junior:
Álmomban csillagfényben fürdök veled, a tanúm csak a hold.
A patak vize csobban halkan, s a múzsa lehajol.
S a hajnal lassan ébredezve halkan oson körénk,
S megnyugodva, elfáradtan ágaskodik fölénk.
Szeretném, ha e pillanat nem múlna el soha,
De az élet már csak ilyen, néha túl mostoha!
De ha a legborúsabb viharfelhők is gyűlnek majd felettem,
Tudd meg te voltál az, akit őszintén szerettem!
Kenedi Veronika (refr.) :
Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni,
Szemed csillogására csak szótlanul felelni,
Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni,
Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni.
Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját?
Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját?
Emlékszel-e kis házunk roskadó falára?
Poros tornácára és a tücsök dallamára?