Ahogy az oroszlán a rácsok mögül
Az idomárjára néz, talán
Fél az ostortól, de a
Húsdarabokat is tőle várja.
De ha kiszabadulna a porondról,
Tudod, a nézők beszarnának, mert
Hiába rács, hiába korbács,
Ő akkor is minden állatok királya,
Az állatok királya.
Ha ez a szerelem az élet,
A halál a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert.
Mind a ketten vesztenénk,
Ilyen háborút még
Soha senki nem nyert.
De a küzdelem, ami
Kettőnk között tart,
Még nem ért véget.
Te vagy az örömöm,
Te vagy a bánatom,
Te vagy az életem,
Nekem te vagy az állatom,
Te vagy az állatom.
Úgy szeress,
Ahogy a vadak és én
Adok neked enni.
Csak úgy szeress,
Ahogy a vadállatok,
Ha tényleg az
Enyém akarsz lenni.
Nekem
Te vagy az Állatom.
Gyere harapj meg!
Te vagy az állatom,
Én szeretlek.
Karmolj belém!
Feküdj ide elém!
Gyere, megetetlek.
Nagyon szeretlek!
Te! Igen,
Te vagy az állatom.