Ne ígérj, ez ugyanaz a dal!
Kérlek, ne szólj!
Minden hang egy álmot összetör,
mert fegyver a szó.
Mi átlőné lelkem falát,
s tudom, nem bírnám tovább.
A kő amit úgy védek,
nélküled nem ragyog már.
Egy gyémánt, mit a lelkembe rejtettem.
Némán várom, hogy rá találj.
Ne mondj mást, ha úgy érzed, én kellek.
A döntés a tiéd, de ha maradsz még,
hát kérlek, ne bánts.
Ha menekülsz, a magány utolér
bármerre jársz.
Egyedül a semmi közepén
csak én várok rád.
Félek, hogy késő lesz már
új esélyt kérni. Vigyázz!
A kincs amit kerestél, nélküled ragyog tovább.
Az égre nézz, és bármit kérsz,
ha egyszer majd úgy döntesz, örökké tiéd!
Gyémánt, mit a lelkembe rejtettem,
Némán várom, hogy rátalálj.
Ne mondj mást, ha úgy érzed, én kellek,
A döntés a tiéd, de ha maradsz még,
hát kérlek, ne bánts!