Úgy elmegyek rózsám valamerre,
Bukovina kellős közepébe.
Ott leszállok tulipán képembe,
Édesimnek háza elejibe.
Köt ő nekem gyöngyöt a nyakamra,
Selyemövet karcsu derekamra.
Megüzenem korcsmárosnénak,
Küldjön jó bort jó borivójának.
Bort nem iszom, fogadásom tartja,
Pálinkát sem, mert anyám nem hagyja.
Vizet iszom, mikor kedvem tartja,
S azt es csak úgy, ha édesem adja,s azt es csak úgy, ha szájábul adja.
Mint a madár párját itassa.