A mérgedre vágyom
Mint rák az áldozatára
Lelőtt nyíl, a kikötőben
Mikor vártál az esőben
Én vagyok szirén, a borostyán
Senki se vagyok, senki se
A mézedre vágyom
A szeretetedre vágyom
És egy lövés hasít át a fejemen, majd vissza
Egy lövés, amit nem lehet visszavonni
Lökj az óceánba
Cipeld a terhem
Rólad álmodtam édesem
Azt reméltem, majd megmentesz
És egy lövés hasít át a fejemen, majd vissza
Egy lövés, amit nem lehet visszavonni
A szívem meghasadt, pedig nagyon szeretett téged
Egy lövés, és soha nem kaplak vissza
És szenvedek, amíg nem vagy itt
Érezlek minden hasogató fájdalmamban
Felébredek, de miért nem vagy itt
Érzem, hogy szétégeted a szívemet
És egy lövés hasít át a fejemen, majd vissza
Egy lövés, amit nem lehet visszavonni
A szívem meghasadt, pedig nagyon szeretett téged
Egy lövés, és soha nem kaplak vissza
Soha nem kaplak vissza, soha, soha