Itt mindenki férfi, nem veszik le a szemüket a táncparkettről.
Én büszkén táncolok ott egyedül.
A szakadék szélén játszva, ismét fájdalmat okoztál nekem.
Tudom, hogy én magam vagyok a bűnös.
A lelkem és a testem megsemmisül, oly súlyosan megbetegítettél.
Megint belázasodok.
Szomorkás dalok hangzanak el ebben a klubban
Kezdelek elfelejteni téged.
A szomorú tánc közepette elengedem a szerelmünket.
Kizárólag itt tudom kitáncolni magamból az egész fájdalmat.
Mintha egy hatalmas pókhálóban lennék.
Darabokra hullasz az emlékezetemben.
A szomorú tánc közepette te oly szépen elveszítesz engem.
A városunk már nem fog rád emlékezni többé.
Az, aki számomra nélkülözhetetlen volt.
Túlságosan idegenné vált, hogy a családtagom legyen.
Folyamat villog a telefon kijelzője, de te nekem nem vagy az esetem.
Ma megváltoztatom az ízlésemet.
Megint írni fogsz, mintha csak unatkoznál, de hiszen szabad vagy.
Nem fogok visszatérni, bocsáss meg nekem.
Reggelre újra szétesik minden, kikapcsolom a telefont.
Ne várj válaszként ittas üzeneteket.
Többé már nincs kétség és a szív is azt súgja, hogy
ezúttal már tényleg vége.
A szomorú tánc közepette elengedem a szerelmünket.
Kizárólag itt tudom kitáncolni magamból az egész fájdalmat.
Mintha egy hatalmas pókhálóban lennék.
Darabokra hullasz az emlékezetemben.
A szomorú tánc közepette te oly szépen elveszítesz engem.
A városunk már nem fog rád emlékezni többé.
Az, aki számomra nélkülözhetetlen volt.
Túlságosan idegenné vált, hogy a családtagom legyen.
Repülj magasra kis madárkám, terjeszd ki szélesre a szárnyaid.
Minden rendben van veled, az én világomban létezik egy másik idill.
Új emberek, új arcok, az érzelmek keresésében még egy buli.
Egyszerű képek, instamodellek, szép bábok, de belül üresség.
Az ábrándok közt újra meg foglak találni.
Újra családtagok leszünk.
Forgunk a táncban, minta lelassulna körülöttünk az idő, nélkülözhetetlenek vagyunk egymásnak.
Erősen tartalak téged, félek elengedni, elveszíteni téged már többé nincs erőm.
Nem fogom kibírni, ha nem leszel mellettem, amikor felébredek.
A szomorú tánc közepette elengedem a szerelmünket.
Kizárólag itt tudom kitáncolni magamból az egész fájdalmat.
Mintha egy hatalmas pókhálóban lennék.
Darabokra hullasz az emlékezetemben.
A szomorú tánc közepette te oly szépen elveszítesz engem.
A városunk már nem fog rád emlékezni többé.
Az, aki számomra nélkülözhetetlen volt.
Túlságosan idegenné vált, hogy a családtagom legyen.