Váratlan tűntél elő holdfényes álomból,
Ó, ha te tudnád, hogy kellesz nekem, egyedül csak te!
Hosszas záporok hulltak, az éjek álmatlanok,
De fagyban tavaszként ragyogtad be szívem, egyedül csak te!
Add meg, add meg, lassú tűzzel lángolnom ködben ’s sötétben.
Add meg, add meg, éjjel és nappal gyarló vágytól elégnem.
Az éj lezárta szemem és körülvesz a csend,
Feledett hangok, arcok, kezek – te kellesz, egyedül csak te.
Általad megbűvölten kiiszom a kelyhet,
És te visszahívsz a mélyből e világba, egyedül csak te ...
Add meg, add meg, lassú tűzzel lángolnom ködben ’s sötétben.
Add meg, add meg, éjjel és nappal gyarló vágytól elégnem.