Grendel [Hungarian translation]

Felemészt engem.

Mint ezer tőr fúródik

Az éles karmok* bőrömbe,

De nem folyik belőlem vér

Vöröset látok, de a testem rég halott

Csak a lelkem reszket még

Hideg félelemmel esem a lyukba

Nem látok, nem hallok,

Nem érzek semmit, az érzékeim eltompultak.

A halál elveti magját.

Nincs fény, ami magához húz,

Csak fekete üresség, ami elfog.

Az élet elmenekül a testből.

A félelem összezúzza a reményt,

A félelem nem ismer kegyelmet,

A félelem felfalja a lelkem,

A félelemnek van neve.

És szellemem elizzik bennem

Csak a hamu időzik még itt.

Vess végre véget a szenvedésnek

Tépj szét, Grendel!

Kilyukaszt engem,

Felfrissül a szellememen.

És régóta tudom, hogy hívják.

Teljesen meg vagyok fosztva magamtól,

Egy néma sikoly - mikor van végre vége?

Kettéhasad a torkom,

Színtiszta erejébe ránt,

Az élő testemet eszi,

Szétveri a tagokat, leoldja a húst

Rólam és felhasít engem.

Az agyam széttépve, éreim feldomolva,

A szinapszisok szétesnek,

Kiszívja belőlem a velőt.

A félelem összezúzza a reményt,

A félelem nem ismer kegyelmet,

A félelem felfalja a lelkem,

A félelemnek van neve.

És szellemem elizzik bennem

Csak a hamu időzik még itt.

Vess végre véget a szenvedésnek

Tépj szét, Grendel!

A félelem összezúzza a reményt,

A félelem nem ismer kegyelmet,

A félelem felfalja a lelkem,

A félelemnek van neve.