Gracias a la vida [Hungarian translation]

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem,

Két fénylő csillogót adott nekem, amiket ha kinyitok

Pontosan megkülönböztetem a feketét a fehértől

És fent a magas ég mélyében a sok csillagot,

És a tömegekben az embert, aki szeretek.

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem,

Adta nekem a hallást, ami teljes szélességében

Éjjel és nappal rögzíti a tücskök és kanárik,

Kalapácsok, turbinák, csaholás és viharok

S az én nagy szerelmem annyira lágy hangját.

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem,

Adta nekem a hangzást és az ábécét,

Azokkal a szavakkal, amiket gondolok és kimondok:

Anya, barát, testvér és a lelkem útját megvilágító

fényt, amiből én szeretek.

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem,

Adta nekem a fáradt lábaim menetelését,

Amikkel bejártam városokat és vizeket,

Strandokat és sivatagokat, hegyeket és síkságokat,

És a házad, az utcádat és a kertedet.

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem,

Adta nekem a szívet, ami megadja az ütemét,

Amikor az emberi agy szüleményét csodálom,

Amikor a rossztól oly távoli jóra tekintek,

Amikor a tiszta szemeid mélyére nézek.

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem,

Adta nekem a nevetést és adta nekem a sírást,

Így különböztetem meg a boldogságot a keserűségtől,

A két dologról, ami az énekemet formálják,

S az Önök énekét, ami egy azonos ének,

S mindenki énekét, ami az én saját énekem.

Köszönöm az életnek, hogy annyit adott nekem.