Christine
Gondolj rám,
Őrizz meg engem,
A szenvedély múltán
Ha véget ér,
Ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám
Hogyha majd egészen távol jársz,
S a szíved máshoz húz is tán,
Kérlek, ne feledj el végleg,
Gondolj néha rám!
Hisz tudjuk jól,
Nincs örök szerelem,
Ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
Benn a szívedben
Szép volt, boldog volt
Egy forró nyár
De sose bánd, hogy elmúlt,
Máshol jár.
Gondolj rám,
Képzelj el engem,
Ki megbékélten él,
És megpróbál feledni téged
Jobbat nem remél
Gondolj rám,
Akkor is gondolj rám,
Ha ezer év is rég elszállt!
Tudd, hogy soha nem volt perc,
Míg nem gondoltam rád!
Raoul
Lehet ez?
Igen, ez Christine!
Bravó! Bravó!
Régen volt, Istenem, milyen rég!
Hisz nem is emlékezhet rám.
Bennem mégis tisztán él,
Az a bájos ifjú lány.
Christine
Sose bánd,
Hogy elhull a virág!
Hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek:
Emlékezz majd rám!