Golden Leaves [Hungarian translation]

Emlékszel még, hogy indult?

Bőrünk még fiatal, s fehér volt fogunk

Mint a spanyol nap, úgy ragyogtak a szemei

Nem volt semmink, mit el akartunk rejteni

Most pedig, kedvesem, két elsárgult levél vagyunk

Kétségbeesetten téli fákba kapaszkodunk

Úgy jutottunk fel ide, mint két tolvaj,

Miközben kint szirének harsognak

Mi maradt még, ha már minden szót kimondtunk?

Ha szemünk már nem nyílik, még mit láthatunk?

Mit tegyünk még, ha elvesztettük az összes reményt és

Ha szívünk már összetört, mit zúzhatnánk még szét?

De néha…

Emlékszel még a kezdetekre?

Csordultig reménnyel, de most csak kétségekkel vagyunk tele

És egy disznó vicc, amin mindig nevettünk

Többé már nem tréfás nekünk

Félek, ha nem bököm ki végre, megfulladok

A tűz már kialudt, de még mindig érezni a füstszagot

Nem tudok veled élni, de nélküled meghalok

Mi maradt még, ha már minden szót kimondtunk?

Ha szemünk már nem nyílik, még mit láthatunk?

Mit tegyünk még, ha elvesztettük az összes reményt és

Ha szívünk már összetört, mit zúznánk még szét?

De néha…