[Bevezető]
Ragyogó, csillogó
Szemek, mint a süllyedő hajók a tengeren
Olyan hívogató, majdnem beleugrottam
[Refrén]
De nem szeretem az aranylázat, aranylázat
Nem szeretem előre látni az elvörösödött arcom
Nem szeretem, hogy bárki meghalna az érintésedért
Mindenki téged akar
Mindenki csodálkozik, milyen lenne téged szeretni
Elsétálok mellette, gyorsan ecsetelem az arcom
Nem szeretem a lassított felvételt, a kettős látást rózsapírben
Nem szeretem, hogy az esés olyan mintha repülnék addig míg a csontjaim össze nem törnek
Mindenki téged akar
De nem szeretem az aranylázat
[1. versszak]
Milyen lehet ilyen gyönyörűen felnőni?
A hajaddal elterül, mint a dominók
Látom magam halk léptekkel áthaladni a fapadlódon
Az Eagles-pólómmal, ami az ajtón lóg
A vacsorapartikon kihívlak az ellentmondásos szarodon
S a tengerparti város, amit körül sétálgattunk, még nem látott ilyen tiszta szerelmet, mint ez
S aztán elhalványul az egynapos teám szürkeségébe,
Mert ez soha nem lehet
[Refrén]
De nem szeretem az aranylázat, aranylázat
Nem szeretem előre látni az elvörösödött arcom
Nem szeretem, hogy bárki meghalna az érintésedért
Mindenki téged akar
Mindenki csodálkozik, milyen lenne téged szeretni
Elsétálok mellette, gyorsan ecsetelem az arcom
Nem szeretem a lassított felvételt, a kettős látást rózsapírben
Nem szeretem, hogy az esés olyan mintha repülnék addig míg a csontjaim össze nem törnek
Mindenki téged akar
De nem szeretem az aranylázat
[2. versszak]
Milyen lehet ilyen gyönyörűen felnőni?
A hajaddal elterül, mint a dominók
Az elmém folklórrá teszi az életedet
Nem merek már rólad álmodni
A vacsorapartikon nem hívlak ki az ellentmondásos szarodon
S a tengerparti város, amit soha nem találtunk meg, soha nem fog látni ilyen tiszta szerelmet, mint ez,
Mert elhalványul az egynapos teám szürkeségébe,
Mert ez soha nem lesz
[Kivezető]
Ragyogó, csillogó
Szemek, mint a süllyedő hajók a tengeren
Olyan hívogató, majdnem beleugrottam