Add fel, a szívem ellenáll,
Add fel, ne várj.
Nem hallom a hangod,
Ne vesztegelj mellettem.
Ahogy te tetted, én is elfelejtelek téged...
Hányszor próbáltalak
Kitörölni téged múltamból,
Micsoda megkönnyebbülés lenne...
Hányszor akartam álmatlan éjszakáimon meghalni...
A múlt emlékei vigasztaltak.
Még mindig mellettem vagy, itt rejtőzöl,
Még mindig olvasom bántó soraidat.
Nem! Nem tudom széttépni.
Nem tudom elégetni sem.
Mert akkor veled együtt ez a levél is eltűnne.
Nem kértél, nem kérdeztél.
A hűtlenséged kiütött engem.
Megállt az idő,
Nem térsz vissza, elfelejtettél már.
Egy reggel elmentél tőlem, elhagytad ezt a helyet,
Itt hagytál egy levelet szomorú emlékként,
Egy utolsó emléket számomra.