[Lucheni]
Erre csak, erre csak, apraja-nagyja, miközben a katedrális mélyén, ezen a nevezetes órán: ezernyolcszáz-hatvanhét júliusában Bécs nagyura, Franz Joseph, meg a páratlan, szép, kicsiny Elisabeth már magyar királyi párrá is lészen - élvezzék e fergeteges, nagy kedvezményt! Most vegyenek, ez gyönyörű, örökös érték, majdhogynem minden ingyen - erre csak, erre!
Ez ritka, drága kép
Elisabeth a trónon, és véle kisfia
Ez még oly megnyerő
A képen szépen együtt a nagy família
Itt összebújnak ők
E tálka dísze, lám, királyi pár
Itt a szép Elisabeth
Térdre hullva látni hagyja őt e csillogó pohár
Bőven ömlik itt a téma
Ez a ritka, nagy varász
Hű, de hercig itt, ugye tetszik?
E holmi mégse más
Giccs!
Giccs!
Giccs!
De mégse higgyed úgy
A földi lét valódi íze finomabb netán
A tény nem érdekel
Mert a tény, ha ingyen árad
Úgyis deprimál csupán
Elisabeth a sztár
Csak ő a téma jó sok éve már
De azt, hogy ő ki volt
Nem árulhatja el se könyv, se film, se jó tanár
Mi tiszteletre méltó
Mi fényes itt e kép
Mi más maradt e fényből
Csak ósdi hulladék
Giccs!
Giccs!
Giccs!
Csak annyi még a lényeg
Drága Sisikétek ócska érdekember, ó, szegény
Mi népszerű e nő
Bár az ő bankja hízott a bécsi nép tején
Bár önmagának élt
De gyermekéért Sophie-val harcban állt
És visszakapja csakugyan
De pár év múlva eltaszítja drága kisfiát
De mért is jár a szám itt
Ha semmi haszna nincs?
Az álmok és a tények
A szar, no és a kincs
Csak giccs!
Giccs!
Giccs!