Nincs szükségem nyílt utakra,
Mert minden, amim van, elfér a hátamon,
Látom a világot a rozsdás vonatokból,
És mindig is tudtam, nem fogok visszatérni.
Mert egész életemet összecsomagoltam ma,
Itt nincs múltam vagy jövőm,
Ha nem találok jót a nevemben,
Egyszerűen csak kihullok innen.
De te hiányzol,
De nincs hazatérés,
Nincs hazatérés
Egy ilyen névvel, mint az enyém,
Még mindig rád gondolok,
De mindenki tudja,
Igen, mindenki tudja,
Hogy ha teheted, hát menj!
Több helyet láttam, mint amennyit meg tudok nevezni,
És idővel már mindegyik ugyanúgy néz ki,
De nincs igazság, mit üldözhetnék,
Nem, csak egy jobb hely ígérete.
De mindvégig egy hazugságot hajszoltam,
És tudom is, hogy miért,
De ez mind üti az alternatívákat,
Így hát inkább a hazugságot cipelem.
De te hiányzol,
De nincs hazatérés,
Nincs hazatérés
Egy ilyen névvel, mint az enyém,
Még mindig rád gondolok,
De mindenki tudja,
Igen, mindenki tudja,
Hogy ha teheted, hát menj!