Ghost Of The Navigator [Hungarian translation]

Túl sok földre vitorláztam már, most utolsó utamat járom

A hajóorrban állok, nyugat az útirány

Keresztül az éjszakán szelem a hullámokat, a szívem még mindig hisz és imádkozik

Amikor az iránytű kitér, az akaratom erős, nem vezethetnek félre

Titokzatos időfelhők rejtik a napot

De én tudom, de én tudom, tudom

Látom a navigátorok szellemét, de ők elvesztek

Ahogy belevitorláztak a napnyugtába

Viselik meggondolatlan tettük következményeit

Ahogy csontvázuk vádlón kiemelkedik a tengerből

A sziklák szirénei engem hívnak

Szabadítsd fel a szívem, és engedj szabadon a hullámok hátán

Nincs hová futni, navigátor fia

Ábrándokat kergetek minden nap

Hová megyek, nem tudom csak azt tudom, hogy honnan jöttem

Az álmok jönnek és mennek, mindig is így lesz

Semmi sem valódi, míg nem érzed

Kormányozok a zúzó sziklák között, a szirének nevem szólítják

Kezeimet a kormánykerékhez kötöm, vér szökik fel az erőlködéstől

Nem bukhatok el most, amikor jön a napfelkelte a sötétséget hátrahagyva

Az örökkévalóságig folytatom, nincs másik út

Titokzatos időfelhők rejtik a Napot

De én tudom, tudom, tudom

Látom a navigátorok szellemét, de ők elvesztek

Ahogy belevitorláztak a napnyugtába

Viselik meggondolatlan tettük következményeit

Ahogy csontvázuk vádlón kiemelkedik a tengerből

A sziklák szirénei engem hívnak

Szabadítsd fel a szívem, és engedj szabadon a hullámok hátán

Nincs hová futni, navigátor fia

Ábrándokat kergetek minden nap

Hová megyek, nem tudom csak azt tudom, hogy honnan jöttem

Az álmok jönnek és mennek, mindig is így lesz

Semmi sem valódi, míg nem érzed

Látom a navigátorok szellemét, de ők elvesztek

Ahogy belevitorláztak a napnyugtába

Viselik meggondolatlan tettük következményeit

Ahogy csontvázuk vádlón kiemelkedik a tengerből

A sziklák szirénei engem hívnak