Gelsin Hayat Bildiği Gibi [Hungarian translation]

Egyenként tűnik el mindenki aki szeret valakit

Nem jön új a helyére, nem szerzi meg azt, főként azt aminek nem tudja az értékét

Ha a szívben van a szereteten kívül más is

Ha sírsz is, felesleges

Hiába kapcsolod fel a lámpát, a szobád sötét, csak homály

Az életed parancsa az, hogy mindig fuss

Amit vártam meglehetősen üres volt

Az életem olyan mint egy háború, néha pedig jó

Olyan mint, mikor megszűnik a tűz és a víz lecsendesedik

Vagy az emberek mindig nevetnének, és folyton ártatlanok maradnának

Ha tiszteletlen voltál, akkor nincs értéke a jókívánságodnak

Fejben elszámolást csinálnak, távolságot tartanak

Azonban ez a szív nem felejt, már nem tud felejteni

Minden szív összetörik, de újat nem tud találni a helyére

Minden emlékem hiányol valakit, az álomban az úton várok..

Gondolatok, a személyiségemmel felélénkül minden emlékem

Mikor véget ér az álom egyedül vagyok, mikor kinyitom a szemem látom hogy, itt maradtam

Mellettem a családom, és a barátaim

Jöjjön az élet úgy, ahogyan tud, jöjjön

Ez a dolgunk, élni

Elfelejtettem amit tudtam mikor megszülettem

Abban reménykedem, hogy emlékezni fogok mielőtt meg nem halok

Ne nézz most feleslegesen az órára, késő van már

Tegnap miközben fogtam anyukám kezét, ma 29. lett

Az idő nem veszi el az életet, csak meggyötri azt

Azonban várj, nézd, nagyon béna ha kiütnek

Az olyan élet mely harccal telik, jön az utolsó menet

Nyerni mindenki szeretne

Annál fontosabb dolog, hogy tudod hogy mit akarsz, van-e a listán?

Álmaid, mohóságod, bátorságod

Ha a türelem a felszabadulásom, akkor a bosszú a katasztrófa

Sem az iskolában sem pedig otthon nem volt békém

Elmentem és valamelyik úton egyedül sírtam volna

Azt amit elképzeltél felépítették, és az álmaid megszűntek

Ha ezek a szemek megtelnek, olyan helyen vagyok ahol az időd megfagyott

A gondolatok és a füstös hegyek ugyanolyanok, ködös

Ahogy nézem a távolság hosszú és poros

Ha az enyém lenne az út mennék rajta, egy vándor lennék

Sem a pénzednek nincs értéke amúgy sem pedig a becsületednek, tisztességednek...

Jöjjön az élet úgy, ahogyan tud, jöjjön

Ez a dolgunk, élni

Elfelejtettem amit tudtam mikor megszülettem

Abban reménykedem, hogy emlékezni fogok mielőtt meg nem halok

Régen munkás voltam, hajnal lett minden nap miközben munkába mentem

A zsebembe nem volt egy fillér sem, Üsküdar-nak nem volt egy helye sem

Minden nap egy új bűntett, ellöktek azonban én nem lettem találat (célpont)

Meg nem született szárnyas madár

Az idő mintha nem is telt volna, én folyton ugyan arra a helyre számítottam

A kenyérért megharcoltam, és még ennél is keményebb napok voltak

És nem múlt el a tiszteletem, jött volna az aggodalom, pillangó volt a szívem

Eltűntem volna, ha lett volna gondom akkor is mindig nevettem

És mikor sírtam azt csak az anyukám én tudtuk

Vékony lepel volt a szemeimben

A szemem látta, de nem szólaltam meg

A lábaim, kezeim, karom megvan kötve

Az élet könnyű mondani, de mindenhol csak a fájdalom

És néha-néha gondoltam

Egyébként soha nem fáztam, én mindig gondolkodtam

Az élettel szemben négy harcos, akik azt hittem mindig nevetnek

Ez egy olyan átok, egy rózsaszínű füst

Egyszer csak láttam, hogy minden valódi/ komoly és gyorsan felébredtem

Jöjjön az élet úgy, ahogyan tud, jöjjön

Ez a dolgunk, élni

Elfelejtettem amit tudtam mikor megszülettem

Abban reménykedem, hogy emlékezni fogok mielőtt meg nem halok