A nap nem telik,
Szívemben kínzó fájdalom,
A magány
Időnként kegyetlenül arcon üt,
Már belefáradtam a bánatba.
Minden csepp
Könnyemben egy-egy reménytelen álom,
Nélküled
Belesiklok a végtelennek tűnő éjszakába,
Szívem ismét annyira fáradt.
Nincs szeretet kezeimben,
Mert nem jut nekem szerelem,
Nézd, lelkem ismét elhalványul,
Lassan, lassan...
A dalban is a magány rejtőzik,
Én pedig ismét a szakadék peremén állok,
Ah, ajkaimon ott a szerelem,
Szívemet pedig lángok perzselik.
Nincs szeretet kezeimben,
Mert nem jut nekem szerelem,
Nézd, lelkem ismét elhalványul,
Lassan, lassan...
A dalban is a magány rejtőzik,
Én pedig ismét a szakadék peremén állok,
Ah, ajkaimon ott a szerelem,
Szívemet pedig lángok perzselik.
A nap nem telik,
Szívemben kínzó fájdalom,
A magány
Időnként kegyetlenül arcon üt,
Már belefáradtam a bánatba.
Szívem ismét annyira fáradt.