Gamen [Hungarian translation]

Vallemo király oly' bölcs férfi vala,

Leánya külhonba' házas általa.

Hitvesi ruhába' tölté még aznap,

Bilincsbe' s béklyóba' vervén már másnap;

- Ó, rabláncra vertél engem, de miért?

- Hozzám nem szeplőtlenül jöttél, azért!

- Ó, bárcsak volna egy igaz barátom

Megvinni apámnak estig bánatom!

...S akkor tűne az öreg keselyű fel:

- Ó, tán én az hírt rögvest vihetném el!

Ó, bár volna 'z kicsinyimnek mit enni,

Ott tudnék biz' pár órán belül lenni!

- Fektesd kicsinyid ide az mellemre,

Amennyit tudnak, ehetnek kedvükre!

Ó, Vallemo király, te, ki itten ül,

Reggel leányod az máglyára kerül!

- Ó, te öreg keselyű, tedd az utat!

- Adék leányomnak én derék urat!

- Ó, ha nem akarsz hát hinni szavimban,

Imitt leányodnak kulcsa 'z karmimban!

Vallemo szalada 'z istálló felé

S az Feketének hátát felnyergelé,

S midőn az gróf kertjét megközelíte,

Az falak felől Fekete nyeríte,

S Fekete mellső lábát felemelé,

Avval rúga 'z grófnak szívébe belé;

Az leány Feketére szálla majdan,

Úgy juta mindkét haza nyugalomban.