Le a mélységbe, mely örökös és gyötrelmes
Az öngyilkosság galériájába, a belső fájdalomba
Archaikus tetemek, kiállított elfajzás
Egyszer majd, e falak között a halál élete lesz szabadjára engedve
A halottak örökké haldokolnak, számtalan vérző fej
A hullák vörössel fröccsentve a saját maguk által felvágott nyakuk miatt
Bűzlő kukacokkal teli testek, koponyák és csontok rohadnak el
A levágott lelkek amelyek a kimúlást választották, halállal vannak beborítva
A sötétség az egyetlen fény, öngyilkosság az oda vezető út
Emberi halál undorító formái, húskupacok lassan rothadnak
Öleld át a borzalmas természetet, a kiállított mészárlást
Soha nem érzett kín
Leigázva ebben a tömegsírban
Élet, gonosz végzet
Csak a halál szolgái élik túl ezt a helyet
Halál, elkárhozás
Vezeklés a bűzös dekadenciában
Halott gonosztevők
Lépj be az elaggott nekropoliszba
Ragyogó temetés a pokoli vágóhídon
Féktelenség és horror, a túlvilági meggyötörve
Zsigerek, belek és vér ennek a múzeumnak a dekorációi
Vér, istentelenség
A vérszomjasak megfenyítve
Tisztogatás, szélsőséges
Elpusztulnak ők, a hóbort áldozatai
Gonosz tragédia
Irdatlan hévvel pusztult el a szerencsétlen
Gyilkolás, öngyilkosság
Fogazott pengék segítenek hozzá a végzethez
Halál nyitotta a galériát
Szarkofág
Extázis a szenvedésben
Átkozódás
[Szóló - Jack Owen]
Vér, istentelenség
A vérszomjasak megfenyítve
Tisztogatás, szélsőséges
Elpusztulnak ők, a hóbort áldozatai