Felejtsd el, ne próbálj értelmet találni benne, verd ki a fejedből,
Arra kényszerülsz, hogy fekete vagy fehér legyél,
Ez egy játék, melyben egyszer fent vagy, egyszer pedig lent,
Ha már beleuntál, ne szólj senkinek, csak hirtelen menj el,
Csak hazugság, hogy megijedsz a saját árnyékodtól,
Csapdába esve találod magad a szobában, miközben menekülnél.
Nyisd ki a szemed, gyermek, mielőtt bűneidet papírra vetnék,
Gyorsan fogd meg a kezem, mielőtt az angyalok elvinnék a lelked,
És aztán...
Nem számít merre fordulsz, minden teljesen egyforma,
Bárhová is mész, senki sem fog neked megbocsátani,
Csak egy csóró vagy, ki az utakat rója,
Aki egyszerűen csak lelép, anélkül, hogy szólna,
Mintha csak pillangók vonszolnának maguk után,
Vársz arra a valakire, aki helyre tudná hozni javíthatatlan szíved.
Nyisd ki a szemed, gyermek, mielőtt bűneidet papírra vetnék,
Gyorsan fogd meg a kezem, mielőtt az angyalok elvinnék a lelked,
És aztán...