Reggel még mindig egyedül alszom egy csöndes sarokban,
Holnapom naptalan.
Reggel még mindig egyedül alszom egy csöndes sarokban,
Holnapom naptalan.
Sírok, mint mindenki, saját magam ostorozom.
Adj nekem most vissza egy halvány kis reményt.
Azt hiszem mennem kell, ah, de ki vehetné át helyed?
Ne nézz vissza a lövés hangjára, légy érzéketlen.
Már nem bánom, nem bízok semmiben a Feltámadás Napjáig.
Szívem még mindig tehetetlenül sír, lángol.
Már nem bánom, nem bízok semmiben a Feltámadás Napjáig.
Szívem még mindig tehetetlenül sír, lángol.