Hosszú-hosszú ideje már
Hogy fejembe véstem az arcodat
És most már négy órája
Bóklászom a lakásodban
Mikor a kanapédon alszom
Nagy biztonságban érzem magam
És mikor hozod a takarókat
Eltakarom az arcom
Mert én
Szeretlek
Én
Szeretlek
És mikor gitározol
Hallgatom, hogyan zúgnak a húrok
Hogyan rezeg ujjaid alatt a fém
És mikor horgolsz
Elbűvöl és büszkének érzem magam
Mondanám, hogy szeretlek
De nehéz ezt hangosan kimondani
Úgyhogy egyáltalán nem is mondom
És nem maradok túl sokáig
De te vagy az élet, amire végig szükségem volt
A testvéremnek tekintelek
Bár ez elég hülyén hangzik
A szavak hatástalan eszközök