Bezárkózva a fejedbe
Felfogod-e egyáltalán, hogy a dolgoknak, amiket mondasz
Sosem volt értelmük?
Üldögélhetünk, és nevetgélhetünk itt,
De a védelmedre legyen mondva,
Hogy a felét sem tudjuk
Egy ideje beszélgetünk már
És számomra úgy tűnik, hogy minden egyes alkalommal, amikor elmosolyodsz,
Kigyúlnak a fények,
De nem égnek túl fényesen,
És nem maradnak égve túl sokáig,
Majd végül újra kialszanak
Mókamester, meg kell próbálnod valami csodássá válni
Mókamester, hallgatva, ahogy a világ forog tovább
Egy teljesen új univerzummá alakítva azt
A mókamester soha nem válhat mássá
Emlékszel-e arra az éjszakára,
Amikor el kellett játszanom, hogy én vagyok az az angyal,
Aki megmenti a lelkedet?
De annak ellenére, hogy erősen kapaszkodtál belém,
Egy részedet elnyelték a démonok
És mikor már nem volt kit elvesztened,
Azt mondtad, hogy úgy érzed magad, mint egy zúzódás
Egy gyönyörű testen
És az összes sérülés, melyet okoztál
Annyira őszinte és igaz
Nem akarlak sajnálni téged
Mókamester, meg kell próbálnod valami csodássá válni
Mókamester, hallgatva, ahogy a világ forog tovább
Egy teljesen új univerzummá alakítva azt
A mókamester soha nem válhat mássá