Egymagában ül a sarkon ő,
Mered lelkének mélyéből,
nézi az ablakon beszűrődő éjszakát,
Ma éjjel minden összedől, a hold ismét kerek.
Ha jól van, vagy beteg, az értelme eltompulva
S nincs neve sem, csak egy minden évszakra;
Megőrjíti - a tudat.
Minden elől menekül:
"a kukoricás véd " - így hiszi,
s magát kisérti,
ismét érzi a hold mindjárt kel már.
Talál egy pajtát, hol alhat, de elbújni nem tud már
Állnak az ajtónál, az értelme eltompulva,
gonosszá válhat végtelen szerelme, - így
Megőrjíti - a tudat.
Ne zárd be ajtód, hanem fuss!
(Menekülj, menekülj, menekülj! )
Telihold ismét az égen s ő nem férfi többé már.
A nő nézi a változást, s nem
(Menekül, menekül, menekül )
látja mivé vált embere...
Telihold...
Átússza az öblöt, ezen a nyugodt szürke éjjelen.
Nem várna a lány,
S beteljesítené szerelmét ma még.
A hajnal homályában a férfi már nem küzd tovább,
Ezer hold, sőt több – s ő csak üvöltött.
kopogás az ajtón, s a nő elhalón sikolt,
Földről zabál, megint...
Ne zárd be ajtód, hanem fuss
(Menekülj, menekülj, menekülj! )
Telihold ismét az égen s ő nem férfi többé már.
A nő nézi a változást, s nem
(Menekül, menekül, menekül )
látja mivé vált embere...
Telihold...
http://dalszoveg-forditas-lyricsvideo.hu/