A távolból
a világ zöldnek és kéknek néz ki,
és a hósüveges hegyek fehérnek.
A távolból
az óceánok összefutnk a patakokkal,
és a sas felszáll repülni.
A távolból
harmónia van,
és visszhangzik az egész országon át.
Ez a remény hangja.
Ez a béke hangja.
Ez minden ember hangja.
A távolból
mindannyiunknak megvan az elégséges,
és senkinek sincs szüksége (semmire),
nincsenek fegyverek, bombák, betegségek,
nincsenek éhes szájak, amelyeket etetni kell.
A távolból
mindannyian hangszerek vagyunk,
egy közös zenekarban masírozunk.
A remény dalait játszuk.
A béke dalait játszuk.
Minden ember dalait játszuk.
Isten figyel minket.
Isten figyel minket.
Isten figyel minket,
a távolból.
A távolból
a barátomnak látszol,
annak ellenére hogy háborúzunk.
A távolból
nem tudom felfogni,
miért megy ez a sok harc/háborúskodás.
A távolból
harmónia van,
és visszhangzik az egész országon át.
Ez a remények reménye.
Ez a szeretetek szeretete.
Ez minden ember szíve.
Isten figyel minket.
Isten figyel minket.
Isten figyel minket,
a távolból.
Isten figyel minket.
Isten figyel minket.
Isten figyel minket,
a távolból.
[Ismétlés elhalkulásig]