Mint cápa a hideg, véres vízben,
Türelmesen úsztál mellettem,
És azon a napon, mikor öszeomlottam a sarokban
Rám támadtál, akár egy tolvaj az éjszakában.
Mindig, mikor lehunyom szemeimet,
Magam előtt látom arcodat,
És ez elgondolkodtat,
Hogy lett ilyen csúf ez a helyzet.
Minden, amit valaha magad mögött hagytál
Vissza fog rád ütni, és majd meglátod,
Hátba szúrtál,
De a barátok nem tesznek ilyet.
Minden, ami kell nekem, egy jó megtorlás,
És talán megtanulok majd megbocsátani,
Mélyen belül érzem, hogy sajnálod,
És mindezek után fissza fogsz mászni hozzám.