Egy túlélő az óceánon
vitorlázik a tutajon, az egyetlen reményén.
Nincs ötlete, nincs gondolata
hogy hol a szárazföld, hol a hazája.
Behunyta a szemeit és meglátta az Anyaföldet,
így fohászkodott Istenhez:
Szabadíts meg, szabadíts fel
a múlttól
és a jövőm elveszik a bűneimben.
Mi az mit látok? Csak a könnyek amelyeket okoztam.
Egy túlélő az óceánon
ígéretet tett magának,
hogy él, hogy elhivatott lesz
és hogy megtalálja a biztos partot.
Behunyta a szemeit és meglátta az Anyaföldet,
így fohászkodott Istenhez:
Szabadíts meg, szabadíts fel
a múlttól
és a jövőm elveszik a bűneimben.
Mi az mit látok? Csak a könnyek amelyeket okoztam.
Szabadíts meg, szabadíts!
Látom mire gondolsz,
rám, rám a könnyek óceánjában.
Tarts távol a bajtól,
javítsd meg a törött tükröm.
Tarts távol a mocsoktól,
nem fogok többé félni.
Az élet csak egy buborék
és én nem vagyok hős.
Nézd ahogyan a partra úszom,
mosd el a könnyeimet.