Üres villa áll az esőben a part mellett,
ez egy érzés, amit a lelkemben érzek.
Akár egy pók, egy hálót szőttél,
és most egy szív van ott, ahol ezelőtt csak egy szellem volt.
És ooh ettől olyan kényelmetlenül érzem magam.
És most hangokat hallok a folyosóról,
a hintaszékek maguktól mozognak.
Beléd esek,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már megijeszt.
Csend van az erdőben, miután lehull a hó,
ez a lelkem darabjának az érzése.
Akár egy pók, egy hálót szőttél,
és most egy szív van ott, ahol ezelőtt csak egy szellem volt.
És ooh ettől olyan kényelmetlenül érzem magam.
És most hangokat hallok a folyosóról,
a hintaszékek maguktól mozognak.
Beléd esek,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már megijeszt.
Hangok jönnek a folyosóról,
a hintaszékek maguktól mozognak.
Beléd esek,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már megijeszt.
Do, doo, do, doo, do, doo, do, doo, do, doo, do, doo, doo, do
Do, do, doo, do
Do, doo, do, doo, do, doo, do, doo, do, doo, do, doo, doo, do
Do, do, doo, do
Ijesztő, de olyan gyönyörű.
Hangok jönnek a folyosóról,
a hintaszékek maguktól mozognak.
Beléd esek,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már megijeszt.
Hangok jönnek a folyosóról,
a hintaszékek maguktól mozognak.
Beléd esek,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már kiborít,
de annyira, hogy az már megijeszt.