Francis, annyi mondandód van
Mégis minden kimondatlanul marad
És mikor nem tudsz már mit mondani
Elsírod magad
De azt a közönséged nem látja
Álmodni hívod őket, miközben őket nézed
Francis, a szavaid bennragadnak ezelőtt a lány előtt, ki nem kér
Többet csak hogy szeressék
Te nem tudod hogyan állj hozzá
Szorul a torkod, s a szíved a lehető legszebben ver
Mikor a szemeid őrajta pihenteted
De én nem foglak elfelejteni és számítok rád
Hogy segíteni jössz
Azoknak, akik átérzik amit ezekben a dalokban őneki írsz
Francis, nemsokára elmegyek és rengeteget gondolok rád
Amíg az ujjaim játsszák neked a zongorán, mindent amivel tartozok
És ne feledd, hogy az egész világ a lábaid előtt heverhet
Ha nem hagyod hogy kedved szegjék azok, akik elhanyagolnak
És én nem foglak elfelejteni és számítok rád
Hogy segíteni jössz
Azoknak, akik átérzik amit ezekben a dalokban őneki írsz
De én nem foglak elfelejteni és számítok rád
Hogy segíteni jössz
Azoknak, akik átérzik amit ezekben a dalokban őneki írsz