Egyedül állok a sötétben,
Életem tele gyorsan közelít,
Emlékeim visszarepítenek gyermekkoromba,
Azokba a napokba, mikre még mindig emlékszem.
Ó, milyen boldog voltam akkor,
Nem volt bánat, nem volt fájdalom.
Átsétáltam a zöld mezőkön,
Szemeimben napfénnyel.
Még mindig ott vagyok mindenütt,
Én vagyok a por a szélben,
Én vagyok a csillag az északi égen,
Sosem maradtam sehol,
Én vagyok a szél a fák között,
Várnál rám örökké?