Megbotlok az éjszakában
Igazán soha sem tudtam, mi lehetett volna
Te már nem vagy többi itt
Összetörtél engem
A szívfájdalom feletted
Odaadtam mindent, de nem tudtam elérni
Soha nem láttam jeleket
Te vagy az utolsó hogy tudd, amikor a szerelem vak
Minden könny és a viharos évek
Amikor nem várnék másra
Nem álltam meg, hogy magamba nézzek
És lássam magamat (ahogy) elveszítelek téged
Amikor a magányos szív összetörik
Ez az egy amikor elhagyja
Ez az álom amit mi elloptunk
És én téged jobban hiányollak
És a tűz harsogni fog
Van egy űr a lelkemben
Neked viszlát
És nekem ez a sírás
Akiért a harang szól
Láttalak egy magazinban
Egy képen egy partiban
Ahol nem kellett volna ott lenned
Egy másik ember karján lógtál
Én még mindig szerelmes vagyok beléd
Nem jössz vissza a te kis borús fiúdhoz
Azért jöttem hogy belül érezzem
A becses szerelem soha nem volt az enyém
Most tudom, de kissé késő
Hogy nem tudok nélküled élni
Fényes nappal a sötétben
Ígérem neked ott leszek majd
Amikor a magányos szív összetörik
Ez az egy amikor elhagyja
Ez az álom amit mi elloptunk
És én téged jobban hiányollak
És a tűz harsogni fog
Van egy űr a lelkemben
Neked viszlát
És nekem ez a sírás
Akiért a harang szól
Soha nem tudtam, hogy ilyen idők is lehetnek
Amikor nem tudtam megszólítani senkit sem
Én soha nem fogok senkit sem találni
Hogy te ismersz engem, ahogy én téged
Elhagysz engem, védtelen gyermeket
Amikor olyan sok időbe telne megmenteni engem
Küzdve az ördöggel és a mély kék tengerrel
Követlek majd téged bárhová
Ígérem neked ott leszek majd
Amikor a magányos szív összetörik
Ez az egy amikor elhagyja
Ez az álom amit mi elloptunk
És én téged jobban hiányollak
És a tűz harsogni fog
Van egy űr a lelkemben
Neked viszlát
És nekem ez a sírás
Akiért a harang szól...