Nem voltak mérges szavaim egyáltalán
Amint dobozokat cipeltünk lefelé a hallba
Egyesével raktuk befelé őket az autódba
Nincs sok mondanivalónk egymásnak
Egy utolsó elköszönés és elhajtottál
Néztem a hátsó lámpáidat
Ahogyan elhalványultak a sötétben
Nem tudtam szembe nézni a magánnyal a magányos ágyamban
Így lefeküdtem a kanapéra helyette
Múlt éjjel imádkoztam az Úrhoz, hogy tartsa meg a lelkem
Aztán álomba sírtam magam
Teljesen biztos, hogy az élet nem megy tovább nélküled
De,ó ,ez a Nap megvakít engem
Ahogyan felkelt a sötétségből engem
Azt hiszem, a világ nem fog megállni
Az összetört szívem miatt
Az órák még mindig járnak, az élet megy tovább
A rádió még mindig játszik egy zenét
Ahogyan próbálom az elszórt gondolataim egy helyre rakni
És ez elveszi az összes erőm, amim van
Annyira, hogy megbotlok egy kávés kannában
Az első a magányos reggeleimből, melyekkel szembe kell néznem
Felhívsz, hogy lásd, jól vagyok-e
Kinézek az ablakon és csak mondom
Múlt éjjel imádkoztam az Úrhoz, hogy tartsa meg a lelkem
Aztán álomba sírtam magam
Teljesen biztos, hogy az élet nem megy tovább nélküled
De,ó ,ez a Nap megvakít engem
Ahogyan felkelt a sötétségből engem
Azt hiszem, a világ nem fog megállni
Az összetört szívem miatt
Azt hiszem, a világ nem fog megállni
Az összetört szívem miatt