Elkísértél,
lábnyomok a homokban.
És segítettél megérteni,
hová is tartok.
Elkísértél,
amikor egyedül voltam.
Rengeteg ismeretlennel,
az út mentén.
Aztán meghallottalak, ahogy azt mondod...
Ígérem,
mindig ott leszek
amikor a szíved megtelik bánattal és kétségbeeséssel.
Vezetni foglak téged,
amikor egy barátra lesz szükséged,
meg fogod találni a lábnyomomat a homokban.
Látom az életem,
felragyog az égbolton keresztül.
Annyiszor rettegtem (már).
És amikor
azt hittem, hogy elvesztettem az utam,
erőt adtál,
hogy folytatni tudjam.
Aztán meghallottalak, ahogy azt mondod.
Ígérem,
mindig ott leszek
amikor a szíved megtelik bánattal és kétségbeeséssel.
Vezetni foglak téged,
amikor egy barátra lesz szükséged,
meg fogod találni a lábnyomomat a homokban.
Amikor fárasztó vagyok,
tudom, hogy ott leszel,
és érezhetlek téged
amikor azt mondod...
Ígérem,
mindig ott leszek
amikor a szíved megtelik bánattal és kétségbeeséssel.
Vezetni foglak téged,
amikor egy barátra lesz szükséged,
meg fogod találni a lábnyomomat a homokban.
Amikor a szíved megtelik bánattal és kétségbeeséssel.
Vezetni foglak téged,
amikor egy barátra lesz szükséged,
meg fogod találni a lábnyomomat a homokban.