Egyenesen az égből hullottál alá,
Esküszöm, természetfeletti vagy.
Vulkánok törnek fel bennem,
Mikor meglátom a szikrát a szemeidben.
De te ezt észre sem veszed,
Mert már annyiszor bántottak téged,
Csak játszottak a szíveddel, s hazudtak neked,
De ők tévedtek végig, neked volt igazad.
De ha madártávlatból látod a szerelmem,
Meg fogod tudni, milyen gyönyörű is...
Szállj! Baby! Szállj! Repülnünk kell, hogy életben maradjunk.
Ezek csak szavak, csak szavak,
Nincs varázslat, míg meg nem próbáljuk.
Ugorjunk hát, vessük magunkat a sorsunkba,
Érjük el az éjszaka csillagait,
Törjük meg az átkot e Földön,
Mert a csodák az égben vannak,
Ahol a szerelmes madarak szállnak.
Mint a mennyből jött angyalok,
Szerelem nélkül sosem halnak meg.
A kín és a szenny porában vannak,
De fel kell fedezni belül a gyémántot.
Nem mondom, hogy én vagyok a tökéletes férfi,
De esküszöm, megpróbálok az lenni.
Nem vagyok pilóta, nem kaptam szárnyakat,
De tudom, hogy túl fogjuk élni.
De ha madártávlatból látod a szerelmet,
Meg fogod tudni, milyen gyönyörű is...
Szállj! Baby! Szállj! Repülnünk kell, hogy életben maradjunk.
Ezek csak szavak, csak szavak,
Nincs varázslat, míg meg nem próbáljuk.
Ugorjunk hát, vessük magunkat a sorsunkba,
Érjük el az éjszaka csillagait,
Törjük meg az átkot e Földön,
Mert a csodák az égben vannak,
Ahol a szerelmes madarak szállnak.
Szállj! Baby! Szállj! Repülnünk kell, hogy életben maradjunk.
Ezek csak szavak, csak szavak,
Nincs varázslat, míg meg nem próbáljuk.
Ugorjunk hát, vessük magunkat a sorsunkba,
Érjük el az éjszaka csillagait,
Törjük meg az átkot e Földön,
Mert a csodák az égben vannak,
Ahol a szerelmes madarak szállnak.