Úton vagyok, üresen és hűvösen
egy távoli úticél felé, amit nem is ismerek.
Rád gondolok, napokban térünk vissza,
nehéz beismerni, még mindig hiányzol, nagyon hiányzol.
Közös emlékfoszlányaink, a múlt az ellenségem
és elmerülök egy szomorú melódiában.
Közös emlékfoszlányaink, a múlt az ellenségem,
még mindig fogva tart, fogva tart,
gyere és törd meg a csendet.
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da dii daa daa daa daa daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da dii daa daa daa
Távol az otthontól, de az érzések olyan közeliek voltak,
te jársz a fejemben, az ágyamban, a ruháimon, amikor egyedül vagyok.
Megtalálom magam, a kezeimet a telefonon,
de megtartom az érzéseimet és elengedlek.
Közös emlékfoszlányaink, a múlt az ellenségem
és elmerülök egy szomorú melódiában.
Közös emlékfoszlányaink, a múlt az ellenségem,
még mindig fogva tart, fogva tart,
gyere és törd meg a csendet.
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da dii daa daa daa daa daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da dii daa daa daa
Érzések ezrei zavarnak össze,
és tesznek bizonytalanná, bizonytalanná.
Miért ölelsz még mindig úgy, mint soha azelőtt?
Mert érzések ezrei zavarnak össze.
Közös emlékfoszlányaink, a múlt az ellenségem
és elmerülök egy szomorú melódiában.
Közös emlékfoszlányaink, a múlt az ellenségem,
még mindig fogva tart, fogva tart,
gyere és törd meg a csendet.
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da dii daa daa daa daa daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da
Dum dam da daa da dii daa daa daa