A házamon ócska és vén a tető,
a lyukakon jön a jégeső
és a holdfény.
A falakon szétfut a sok repedés,
a mennyezeten sem kevés,
süt a holdfény.
És már szemernyit sem számít
az, hogy tévedek-e,
hogy ebben tévedek-e,
vagy így a jó.
Volt barátok elkerülnek,
fel se hívnak, pedig nálam
mindig nyitva az ajtó!
Ha festeni készülök én a szobát,
a négy fal mind más színre vált,
mint a gyöngyház,
Óh, óh, óh, ah, ah,
Hey, hey, hey
És már szemernyit sem számít
az, hogy tévedek-e,
hogy ebben tévedek-e,
vagy így a jó.
Volt barátok elkerülnek,
fel se hívnak, pedig nálam
mindig nyitva az ajtó!
A látogatóra van mindig idő,
egy italt kap az érkező,
és pár jó szót.
Óh, óh, óh, ah, ah
A házamon ócska és vén a tető,
a lyukakon jön a jégeső,
és a holdfény,
és a holdfény.
A házamon ócska és vén a tető,
a lyukakon jön a jégeső,
és a holdfény (elhalkul).