Ha majd egy nap visszatekintesz, rájössz, hogy
Hogy éveidet kortyról-kortyra (napról-napra) elvesztegetted,
Sírni fogsz, sírni fogsz Firuze, sírni fogsz.
Elmondhatod majd, hogy egyszer milyen ellenállhatatlanul szép voltál,
Hogy még a zöld tavasz is megirigyelte színeidet.
Olyan vagy Firuze, akár a szerelem varázsa,
Olyan vagy mint egy virág az erdő egy rejtett zugában,
Olyan vagy Firize, akár a szőlő illata,
Mint a tiszta víz, néha pedig (heves), mint egy vulkán,
Néha pedig (olyan vagy) mint az őrült szél,
A sietség ott van szemeidben, de éveid lassan telnek,
Miért sietsz? Várj, Firuze!
Ha majd egy nap visszatekintesz, rájössz, hogy
Hogy éveidet kortyról-kortyra (napról-napra) elvesztegetted,
Sírni fogsz, sírni fogsz Firuze, sírni fogsz.
Elmondhatod majd, hogy egyszer milyen ellenállhatatlanul szép voltál.
Ha a fájdalom ott lesz még szemeidben,
Már szempilláiddal sem fedheted majd el.
Mindennek megvan az ára, még a szépségnek is,
Eljött az idő, hogy fizess, fizess Firuze!
Olyan vagy, mint a tiszta víz, néha pedig mint egy vulkán,
Néha pedig, mint az őrült szél,
A sietség ott van szemeidben, de éveid lassan telnek,
Miért sietsz? Várj, Firuze!