Amik felgyúlnak az utcai lámpák, és szentjánosbogarak villognak
Sétálok vele haza, terveket szövögetve
A kezében a cipőjével, nézem ahogy táncol
Ahogy a ruhája felhajtása gyengéden a füvet csókolja
Hirtelen esni kezd az eső
Ő nevetni kezd és feltartja a kezét
Ahogy az ősz levelekbe fordul,
a tél fellélegzik, a hideg megérinti a nyakunkat,
havasak az útjaink
Bárhova megy, csak annyit tudok rólunk, hogy a szép dolgok sosem tartanak örökké
Ezért villognak a szentjánosbogarak
Amikor ennek a nyárnak vége, nem barátokként fogunk elválni
Vérszerződéssel ígértük, bűnt követtünk el
Most könnyel teli a szeme, és búcsút ordít
Én futok az autó mellett
és megdermedek a hangjára
Érzem a fagyot a levegőben
Gyorsan eltűnik a szeptember
Ahogy az ősz levelekbe fordul,
a tél fellélegzik, a hideg megérinti a nyakunkat,
havasak az útjaink
Bárhova megy, csak annyit tudok rólunk, hogy a szép dolgok sosem tartanak örökké
Ezért villognak a szentjánosbogarak
Az ártatlanság nem azt jelenti, hogy immúnisak vagyunk ezekre a dolgokra
Okoljuk az idő múlását
Szerelem és veszteség,
az igazságnak nagyobb az ára, mint amit most nélkülözni tudok
Talán egyszerűbb hazudni
Ahogy az ősz levelekbe fordul,
a tél fellélegzik, a hideg megérinti a nyakunkat,
havasak az útjaink
Bárhova megy, csak annyit tudok rólunk, hogy a szép dolgok sosem tartanak örökké
Ezért villognak a szentjánosbogarak