Tűz! Tűz! A szerelem tüze!
Egy jeghegyen ülve
várok a Napra,
reménykedem a megmenekülésben.
Hideg van s egyedül vagyok.
Egy apró szikra is lánggá válik
a tavaszi mezők szele miatt.
Éget! Megéget
a szerelem tüze.
Bennünk lángol! Bennünk lángol!
Mint egy száraz erdő.
Szeress! Szeress!
Jobban és jobban.
Nem fog segíteni! Nem fog segíteni
a tűzoltócsapat.
Egy magányos szív,
mely csak a kételyt érzi,
mintha sosem lett volna átkarolva,
ott áll jégbefagyva.
De a remény apró sugara
megolvaszthatja ezt a jeget
és szaaddá teheti
a szerelem szava.
Éget! Megéget
a szerelem tüze.
Bennünk lángol! Bennünk lángol!
Mint egy száraz erdő.
Szeress! Szeress!
Jobban és jobban.
Nem fog segíteni! Nem fog segíteni
a tűzoltócsapat.
Egy izgatott szív,
mely nem érez semmit,
a világ számára jelentéktelen,
kemény, mint a kő.
De a sietségben
felszabadítja önmagát,
felragyogtatja a szemeket,
miközben úton van.
Éget! Megéget
a szerelem tüze.
Bennünk lángol! Bennünk lángol!
Mint egy száraz erdő.
Szeress! Szeress!
Jobban és jobban.
Nem fog segíteni! Nem fog segíteni
a tűzoltócsapat.
Tűz! Tűz! A szerelem tüze!
Benned lángol, bennem ég,
elevenen megéget minket.
Most szeress! Most szeress!
Jobban és jobban.
Vigyél el, légy a levegőm, túl kell élnem.